BOLGÁR KÖRNYEZETI NEVELÉS – avagy KÖZEL A BALKÁN – útinapló

2014 tavaszán (03.25-03.28) az Életművész Ifjúsági Egyesület jóvoltából egy szűkre szabott, de annál tartalmasabb nemzetközi tanulmányúton vehettem részt Bulgáriában, természeti nevelés témakörben.

(Az Európai Unió új programjának -Gruntvig alprogram-célja, hogy európai együttműködési tevékenységek révén segítse elő a felnőttoktatás európai dimenziójának kialakulását.)

 

A 6 ország (Anglia, Spanyolország, Csehország, Ausztria, Magyarország, Bulgária) egyedüli magyar résztvevőjeként betekintést nyertem a bolgár oktatási rendszerbe, annak természeti nevelésre vonatkozó aspektusaiba intézményi és nem intézményi kereteken belül egyaránt, több korosztályt érintve.

A sokszínű és érdekes program során valahogy mégis hiányérzetem maradt. Talán az idő szűke, vagy a programnak való megfelelni vágyás.

 

Az eltöltött idő alatt ugyan számos új tapasztalatot szereztem, kiemelkedő élményekben és gyakorlati megoldásokban volt részem a téma területén, mégsem kaptam átfogó, kézzel fogható, valóságot tükröző képet. A programot sokkal inkább határozta meg az emócionális többlet, mint a konkrétumok vagy szakmaiság. A látottak festettek igazán valós képet, míg a halottak valamiféle féligaz narrációvá szelidültek….

…Ami viszont a „bolgár-magyar barátságot” illeti, olykor zavarba ejtően kitűntetett szerepet kaptam. Gyermek koromban jártam utoljára Bulgáriában és nessebári rózsaolaj illatú emlékfoszlányaimat mesélgetve szerettem volna azt hinni, hogy van közöm a történésekhez, az országhoz és az ott élőkhöz.

A program mellett a résztvevők sokfélesége -a cseh tanárnő karöltve a „for profit” indián táborvezetővel, az osztrák Swarovszki gyerekek dajkájából lett, 6 nyelvet beszélő, családi nevelő központ létrehozó vezetőn, az erdei iskola igazgatón keresztül az angol fogyatékkal élőket természetben nevelőkig- a teljesség igénye nélkül- időnként felmorzsolta a figyelmem.

A bolgár gyakorlattal párhuzamosan, a néhány nap alatt további 4 ország bontakozott a téma és az élet számos területén a fent említett emberek tükrében. Izgalmas és fárasztó volt egy időben, így az esti közös”túlcsordulásokat” sétákra és további terepszemlére fordítottam.

 

0.nap

Várakozások nélkül, némi kikapcsolódás és ismeretszerzés reményében indultam a 16 órás busz útnak, melynek végállomása Stara Zagora, Bulgária. Utam Szerbián keresztül vezetett. Az Eurolines buszai kiválóak, ám nem várt fordulatként kényelmes helyemet Szófiában helyi viszonyokra, az autópályát pedig általam eddig ismeretlen közlekedő felületre cseréltem.

Az út maga és a látottak megalapozták első benyomásaimat. Bulgária haldoklik kicsit – ahogy a helyiek is gondolják. Az utak mentén félkész vagy kész, de vakolatlan házak sorakoznak néma hadseregként. Gondoltam az építőipar átmeneti zavara, de a valóság sokkal kézzelfoghatóbb. Euro. Fiatal családok, friss diplomások, szakemberek hagyják maguk mögött otthonaikat gondolkodás nélkül. Az üres házak, hátrahagyott szeméthalmok, roncs autók, nyomasztóan nehezednek az utazóra, míg az ott élők széttárt karokkal mosolyognak: „a gyerekek mind elmennek”…Az ottmaradtak pedig küzdenek tovább.

Bulgária kulturális és természeti sokszínűsége -az alig látottak ellenére is- lenyűgöző. Kiemelkedő vendégszeretetük és életkedvük időről-időre feledteti a látottakat. Stara Zagora nem a fények városa, mégis magával ragad. Egy bekötő úton érkeztünk az éjszaka közepén. A buszmegállóban a helyi szervezők vártak, így nem volt bajlódni valóm a szállodába jutással. A szervezés, közlekedés, mindvégig kiszámíthatatlan, de tökéletes és zökkenőmentes volt:)

 

1.nap

Egyetlen pillanatra sem éreztem magam kiszolgáltatott helyzetben, dacára annak, hogy közel 3 évtized után, reggel viszontláttam a ciril abc-t. Ez valahogy előző nap kiesett, mint ahogy az is, miszerint még mindig LEV a fizetőeszköz. Ha a körülmények engedték nem kevés időt töltöttem hirdetőtáblák és egyebek olvasgatásával (igazi sikerélményt jelentett Russel Crow és Danon aktívia ciril megfeleltetése-angol, osztrák, spanyolok ámulatára-mert hát elég kiolvasnod egy szót és végtelenített lavina indul)

Reggel 9.00-kor találkoztunk a szálloda aulájában. Egy közeli konferenciaterembe zajlott a délelőtt, melynek során országonként és személyenként egyaránt bemutatkoztunk, illetve bemutattunk az adott országban alkalmazott gyakorlatokat. A helyi egyetem egyik tanszékvezetője előadásában ismertette a természeti nevelésre vonatkozó egyetemes irányelveket, annak törvényileg szabályzott hátterét, illetve képet kaptunk az egyes korosztályokra vonatkozó tantervi elvárásokat illetően.

Az előadást követően, egy helyi erdei iskola mutatkozott be. Ők szorosan együttműködnek a környező települések óvodáival és általános iskoláival.

Délután ellátogattunk a GREEN BALKANS - WILDLIFE REHABILITATION AND BREEDING CENTER – STARA ZAGORA-i telephelyére, ami egy vadvilág rehabilitációs és fészkeltető központ. A város szélén található betontömbök mögött (amiről utóbb kiderült hogy az egyik helyi nívós középiskola) egy jellegtelen konténerházon keresztül vezetett az út az ország egyik legnagyobb jelentőséggel bíró, szakmailag kiemelkedő munkát végző, civil szervezet által üzemeltetett területre. Vendéglátónk és vezetőnk John. Tökéletes angolsága hamar elárulta. Hosszú ideig küzdött hazájában Angliában, hogy méltó körülményeket teremtsen az ott élő védett madárfajoknak. Aztán tanulmányútra érkezett a bolgár városba, ahonnan már csak a felszereléséért ment haza. 6. éve vezeti a telepet, napi közel kétszáz kilométert tesz meg munkába járás címén, de állítása szerint az europában egyedülálló bolgár madár és vadvilág, szerelem volt első látásra. Az állam ugyan nem tulajdonít nagy jelentőséget az állomány létének, de hellyel-közzel támogatja a munkát és ami a legfontosabb, szakmailag szabad kezet ad. Fajvédelmi akciók és fészkeltetés az elsődleges feladat ezen a telephelyen, melyhez szorosan kötődik a gyermekek iskolán kívüli oktatása, heti rendszerességgel tartanak kihelyezett órákat, foglalkozásokat, a diákok részt vesznek a madarak gondozásában, keltetési időszakban sokuk részt vesz a fészkek 24 órás megfigyelésében. (Minden fészket rejtett kamerával figyelnek, melyek monitorai egy irodában hatalmas falként (kb 50 fészek) a nap minden percében információt szolgáltat. A szervezet rendszeresen foglalkoztat önkénteseket.

http://greenbalkans.org/index.php?language=en_EN&cat_id=0&

 

2.nap

Délelőtt Stara Zagórától 20 kilométerre, Maglizh városába utaztunk egy egész napos programra. Egy bolgár erdei túlélő iskolát látogattunk meg, ahol természeti nevelésbe ágyazott hagyományőrzéssel ismerkedtünk. A program egy kirándulással kezdődött a közeli hegyekben. A vállalkozásként működő túlélő iskola vezetője elmondta, hogy Bulgáriában gyakorlatilag nem létezik a természetvédelmi és tájvédelmi körzet fogalma, aranyásók!! sora érkezik a mai napig, pénzkereset reményében. Útjukat fejtések, kivágott fák,cserjék jelzik, a maguk mögött hagyott szemét és feleslegessé vált eszközök csúfítják a lélegzetelállítóan szép helyet. Nincs gazdája semminek, nincs szabályozva semmi. Nincsenek kijelölt pihenőhelyek, szemétlerakási lehetőség vagy tűzrakó. Nincs igazán kultúrája a természetjárásnak. Elszomorított kicsit, így hirtelen ötlettől vezérelve úton a táborhely felé felelőtlen szemétszedésbe kezdtem. Csoporttársaim csodálkozva, értetlenül nézték, csakúgy mint bolgár vezetőink. „Hova viszed? – kérdezték…

 

A táborhelyre érve, az egykori természeti népek szokásait tanulmányoztuk, lovagolhattunk, vadászfegyvereket és öltözékeket próbálgattunk, íjaztunk és egy különleges lovasbemutatót láttunk. Közben azon gondolkoztam, hogy mindez miként kapcsolódik a programunkhoz.

A cég alapítója és fiai elmondták, hogy a valóságban mennyire szegényes a természet megszerettetésére, óvására irányuló törekvések sora. Azt gondolták egy kerettörténettel és régi családi hobbijukkal talán újra ki lehet csalni az embereket, miközben folyamaatosan ismereteket szereznek környezetükről, óvják azt. Ők évek óta dolgoznak ezen, nomád táborok, kirándulások és egyéb programok formájában. Rendszeresen tartanak foglalkozásokat testnevelés óra keretén belül a városi óvodákban. Programjaik azonban viszonylag költségesek, így kevesek számára elérhető.

Remek ételt ettünk, jól szórakoztunk, rengeteg érdekes dolgot láttunk, majd szemetünket magunk mögött hagyva, visszatértünk a városba. A városban van minden, de valahogy mégsem úgy ahogy itthon. Az orosz testvérváros látogatásának emléke lengi át a hangulatom. Igyekszem minél többet magammal hozni.

 

3.nap

A helyi óvodába látogattunk. Újra beton. Gyakorlatilag egy kis területet leszámítva beton, némi homokozó. Kitelepített asztalkák, ünneplőbe öltözött gyerekek és nevelők, a városvezetés, helyi sajtó. Megjöttek az unióból!!! Időutazás. Népviseletbe öltözött gyerekek a kapuhoz rohannak, kosaraikban magukkal vonszolva a legfinomabb falatokat a konyhából. Az asztalokon munka folyik, olcsó de annál zseniálisabb ötletek, terményekből, pattogatott kukoricákból, színes papírokból. Diótutaj és sok minden más a repertoárból. Tudjuk, ismerjük, nekünk is vannak ovis gyerekeink. Aztán lassan haladunk befelé. Állami ovi, de minden évben felvesznek néhány fogyatékkal élő vagy mozgáskorlátozott gyermeket és hozzájuk személyenként egy-egy fejlesztő pedagógust. Elképedünk, amikor meglátjuk őket a többiek közt. Kezd eltörni a mécses, de a java csak eztán jön. Megáll az élet, körbevezetnek az épületen. Bent tornaterem, feszített víztükrű medence, nem kicsi- és bár a bemutató óra a szakmaiságot talán kicsit megkérdőjelező mennyiségű úszógumival zajlik, irígykedünk. Mindannyian. Minden nap úszás, lehetőleg mindenkinek, akinek a szülei erre áldozni tudnak, sport és mozgás és a lehető legtöbb idő kint, mert a termek mérete – szemben a medencéjével, valahogy extrém kicsi. Vagy talán a benne lévő emeletes ágyak teszik. Már rég semmilyen unios szabálynak nem felelnek meg, de dolgoznak rendületlenül.

Megjelenik a tegnapi cég női szíveket melengető egyik tulajdonosa és bemutató órát tart, a gyerekek soraiban kisfia. Szabadtéri harc, erőléti gyakorlatok, ügyességi feladatok. Versenyre készülnek. Az apuka nem kér pénzt, mint ahogy sokan mások sem. Többlet kiadásaikat portékáik eladásával és ovi vásárokkal fedezik. A tornateremben aztán végső csapásként a picik előadják a hosszú hetek óta próbált műsorukat. Tüneményes. Minden nevelő, dadus, vezető velünk van, 1 órára megállt az élet. Katica ovi egyenruha, kedves. A beszélgetés során a várakozásaink ellenére ízekre szedtek minket. Dadus és óvónői fizetés, létszám, étkeztetés, nyelv, különórák, költségvetés, ágyak és ovis bútorok. Minden. Aztán panaszáradat. Ők mindent megtesznek, miközben mesélnek jóízűen nevetnek, igyekeznek a természeti nevelésnél-így a feladatnál maradni, de valahogy pillanatok alatt múlik el a kérdés létjogosultsága-hisz azt már az udvaron láttuk, ennyire futja, meg a képekre. Inkább meséltetik az osztrákokat és az angolokat, cinkosan mosolyognak rám és a csehekre. Aztán egyszer csak vége lett, elindulunk. Ott maradt kérdések, meg érzések. Többen bőgve távoznak közülünk. Mismás kicsit, de ez van. Estére aztán helyére kerülnek a dolgok, de kell egy levezető múzeumlátogatás, itt még kicsit ráerősítünk az emocionális vonalra háborukkal és egyebekkel. Így rogyunk a búcsú vacsorához. Az ételek és a vendéglátás mindenhol maga alá gyűri a gondolatokat, bár én a magam részéről igyekeztem kerülni a „fényűzést” és utcai gyorséttermekben csillapítottam kíváncsiságom. Hibátlan minőségben és túlméretezett mennyiségben étkeztem.

Hajnalban indultam vissza Magyarországra. A kavargó gondolatok közt talán kitisztulnak a sorok. Ugyan nehéz lenne a témában átadni a a megszerzett tapasztalatokat – annak hiányos mivolta miatt, de hálás vagyok a lehetőségért, igazán különleges volt. Élmények és tapasztalatok, új gondolatok és nem utolsó sorban annak felismerése, hogy mi, itthon, néha mennyi mindent nem látunk…magunk körül.

Végezetül, sajnos mindannyian hibázunk néha… én a fényképezőgépet felejtettem otthon…

Author: Anna

Share This Post On

Submit a Comment

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


kilenc − = 5

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>